A meditáció története
A meditáció az önfeltárás egyik formája, és arra használható, hogy többet tudjunk meg önmagunkról és a világról. A meditáció számos formája elérhető a kezdők számára. Ezek közé tartoznak az olyan meditációs technikák, mint a kántálás, a séta, az ülés és a jóga.
Buddhizmus
A buddhizmusban a meditáció története több ezer évre nyúlik vissza. A buddhizmus Buddha által terjesztett eszmeként indult, aki felkereste a megvilágosodott tanítók tanításait, hogy terjessze a meditáció fontosságát. E tanítók egyike volt Lao-ce, más néven Laozi és az "Öreg Tanító". Lao-ce kínai filozófus volt, aki számos könyvet írt a meditációról, és többféle néven is ismert volt.
Az ősi Indiában a meditációt szerzetesek és apácák gyakorolták. Az aszkézis, az elvonatkoztatás és a lemondás eszközeként szolgált. A tizenkilencedik században a nyugatiak elkezdtek érdeklődni a buddhista tanítások iránt, és buddhista folyóiratokat olvastak. A meditáció csak az 1960-as években kapott világiasabb szerepet.
Szufizmus
A meditáció és a szufizmus története több száz évre nyúlik vissza. A szufizmus, ami annyit jelent, hogy "szeretet", egy ősi meditációs gyakorlat, amely a szereteten és a szív útján alapul. Gyakorlói a dhikr-t, vagyis az emlékezést gyakorolják Isten jelenlétében. A dhikr lehet néma vagy énekes ima, és végezhető magán vagy csoportosan. Gyakran kombinálják légzőgyakorlatokkal és mozgással, amelyek célja a normál tudatosság megzavarása. A szufi csoportok könnyen elérhetőek, és meditációs és szúfi technikákat taníthatnak.
Bár a buddhizmus és a szufizmus tanításaiban van némi hasonlóság, kevés bizonyíték van arra, hogy az egyik befolyásolta volna a másikat. Mindkét vallás hangsúlyozza az ezoterikus misztikus gyakorlatokat, amelyek egy magasabb létállapothoz, vagy haq-hoz vezetnek. A szufizmus igyekszik elkerülni a fundamentalizmus és a buddhizmus szélsőségeit, és az igazságkeresésre és az együttérzésre összpontosít. A szufizmus ma már számos iszlám országban jelen van.
Keleti kereszténység
A nyugati emberek nagyon fogékonyak a keleti meditációs formákra különböző történelmi, kulturális és helyi kontextuális tényezők miatt. A nyugati élet mindennapjai olyan intenzívek és zsúfoltak, hogy az idő gyakran kevés. Gyakran elvárják tőlünk, hogy rövid idő alatt végezzünk el dolgokat, és a munkaadók nyomást gyakorolnak ránk, hogy eredményeket produkáljunk. Sokan próbálkoznak a keleti típusú meditációval, hogy megbirkózzanak a rohanó életükkel. Keresztényként érdemes lehet felfedezni ezeket az új spirituális módszereket a saját jólétünk érdekében.
A meditációnak hosszú története van a vallásban. A keleti vallásokban a meditáció hagyományosan a spirituális intuíció megtapasztalását jelentette, amit szamádhinak is neveznek. E tapasztalat révén a szív és az elme egységben van, és kapcsolatba kerül az istenivel.
Transzcendentális meditáció
A Transzcendentális Meditáció története az 1970-es évek közepéig vezethető vissza. Ekkorra a gyakorlat már több mint ezer egyetemi kampuszon elterjedt, és közel 1,5 millió ember tanulta a technikát egy tanárral. Emellett Maharishi 1974-ben megalapította a Maharishi Nemzetközi Egyetemet a Parsons College campusán.
Bár a technika hosszú múltra tekint vissza, csak az elmúlt évtizedekben vált széles körű népszerűségre szert. A hinduk és buddhisták széles körben gyakorolták, de a gyerekek figyelmét is felkeltette, és iskolákban is tanítják.
